Az egri főszékesegyház vagy egri bazilika Eger városának 1831-1836 között, Hild József tervei alapján klasszicista stílusban épült római katolikus székesegyháza, az egri érsekség főtemploma, Magyarország második legnagyobb temploma. Egerben a Pyrker téren áll, dél felől a Törvényház utca, kelet felől az Eszterházy tér határolja. 55 méter magas tornyaival ez a város második legmagasabb épülete. A Dobó téri Minorita templom tornya 57 méter magas.

Története:
Helyén már a középkortól templom állt, amely a török idők alatt mecsetként funkcionált; ezt az 1820-as években lebontották. 1827-ben nevezték ki egri érseknek Pyrker János Lászlót. Pyrker szándéka az volt, hogy méltó érseki székesegyházat építtessen Egernek. A városba érkezése óta foglalkoztatta az építés gondolata, mert mint fogalmazott: "az egri érseki templom alig különbözött egy falusi templomtól". 1831. február 2-án Hild József tervei alapján elkezdődött az egri bazilika építése. A munkákra Itáliából elhívta Marco Casagrandét, aki - többek között - a szobrokat készítette a bazilika felvezető lépcsősora mellé. Öt év alatt készült el az épület, felszentelésére 1837. május 6-7-én került sor ünnepélyesen. A belső alakítások, az oltárok kialakítása, a freskók festése azonban még további 120 éven át tartottak. A bazilika az 1950-es évekre készült el teljesen.

Bejáratát oszlopcsarnok hangsúlyozza, melynek 17 méteres korinthoszi oszlopain timpanon nyugszik. E fölé emelkedik a magasított oromzat, amelyen 3 allegorikus szobor áll. Nyugati végén két 55 méteres torony magasodik, melyekben négy harang lakik. Közülük a legnagyobb a balban lakik, 6015 kg-ot nyom, és ezzel a harmadik legnagyobb harang az országban. A jobb torony lakói a 3250, az 1342 és az 587 kg-os harangok. A bazilika külső hossza 93 méter, szélessége 53 méter. A templom külső falán több dombormű található, odabent további huszonnégy. A főbejárat előtti lépcső mellett négy szobor sorakozik: Szent István, Szent László, Péter apostol és Pál apostol. A templom mennyezetfreskói 1950-ben készültek el. A jelenlegi szentélyt és márvány szószéket 1910-ben fejezték be. Az oltárkép Olajban főtt Szent Jánost ábrázolja.

Az egri bazilika orgonáját Ludwig Mooser salzburgi orgonaépítő-mester építette 1864-ben. A hangszer az esztergomi székesegyházban található testvéréhez hasonlóan hárommanuálos orgona volt, de Mooser egri nagyorgonája 52 regiszteres volt. Ennek az orgonának a nehéz billentyűjárás volt a problémája, mely szinte a játszhatatlanságig fokozódott. 1882-ben pár hónappal a halála előtt Mooser tervet készített az orgona hibáinak javítására, de ebben halála megakadályozta. Ezért a Zsasskovszky-testvérek a felső-sziléziai Rieger orgonaüzemet kérték fel az orgona átvizsgálására. Rieger a nagyorgonát Barker-emeltyűs játékasztallal látta el, a csúszkamozgatást is pneumatikus működtetésűvé tette, így vált lehetővé regisztercrescendo alkalmazása is a játékasztalban. A diszpozíciót és a Mooser-féle mechanikát és belső elrendezést a munka nem változtatta meg. Az orgona problémája azonban nem oldódott meg a Rieger-féle átalakítás által, bár sokkal könnyebb lett a billentyűjárás, mint annak előtte.

1912-ben a pécsi Angster orgonagyár az orgonát teljesen átépítette és bővítette. A korábbi mechanikus rendszer helyébe pneumatikus traktúrát épített be pneumatikus ékfúvócskás táskaládákkal. Angster növelte a vonós és nyelvváltozatok számát. Mooser nyelvsípjait eltávolította az orgonából. A második és harmadik manuált redőnybe tette. Mivel a harmadik manuál a hangszer legmagasabban elhelyezett műve volt, egy sor relé beépítésével tette pontosabbá annak működését. Az átdolgozott diszpozíció három manuál 60 regiszter volt, a manuálok hangterjedelme 58, míg a pedál hangterjedelme 30 hang lett (Moosernél 54 manuálhang és 24 pedálhang volt).
1964-ben újabb átépítés és bővítés következett. Ekkor épült meg a pozitívmű a karzat mellvédjében Szalay Lajos tervei szerint. Ekkor új négymanuálos elektromos játékasztalt kapott az orgona, és a vezérlést elektromos traktúrájúra alakították át. A munkát Erdősi József, Gyöpös László és Gonda Nándor budapesti orgonaépítők végezték el. Az orgona regiszterszáma 100-ra emelkedett, a manuálok hangterjedelme 61 hang lett.

          

      

Minorita templom

Az egri minorita templom vagy Szent Antal-templom a város főterének, a Dobó István térnek meghatározó épülete (Dobó tér 4.) Keleti oldalán az 1773-75 között épített, egykori minorita rendház áll, nyugati oldalán pedig a Városháza. Az egykori rendházban jelenleg a Szent Hedvig Középiskolai Leánykollégium működik.

Története:
A ferencesek már a 13. században megtelepedtek Egerben, és 1596-ig, a török megszállásig folyamatosan jelen is voltak a városban. 1687. december 8-án, tehát a török kiűzése utáni első napon Antonio Caraffa császári hadvezér a ferencesek korábbi, időközben mecsetté alakított templomát a mellette lévő kertekkel és házakkal együtt a rend minorita ágának adományozta. Ez a kis templom az Eger-patak fahídja mellett állt, ezért a patak áradásai erősen megrongálták, és 1712-ben le kellett bontani. 1715-17-ben új, Páduai szent Antalnak szentelt templomot emeltek a régi helyén, de az újabb áradások ezt is annyira megrongálták, hogy használhatatlanná vált.

Konkrét levéltári források nem maradtak fenn arról, hogy ki is tervezte az új, a pataktól távolabb álló és a korábbiaknál lényegesen nagyobb épületet. A művészettörténészek jelenlegi többségi álláspontja szerint a tervek valószínűleg a híres barokk kori építész, Kilian Ignaz Dientzenhofer munkái, bár egyesek a művészeti terveket Gerl Mátyásnak, a bécsi hercegérsek építészének tulajdonítják. Az előbbi álláspontot támasztja alá, hogy az épület meglehetősen hasonlít a piarista rend bécsi Maria Treu templomára és a prágai Szent Katalin-templomra. Mivel a környéken nincs megfelelő építőanyag, a köveket Tardosról, Noszvajról, Mezőkövesdről és Bogácsról hozták. Az alapkőbe helyezett okirat szerint az építkezést Falk János egri kőművesmester kezdte el (1758-ban). Falk egy év múlva meghalt, és ekkor a munka vezetését pallérja, a szintén egri Nietschmann János vette át.

Az épület 1767-re készült el; ekkor kezdték el külső és belső díszítését, berendezését. A főhomlokzaton az 1771 évszám díszeleg, a templomot azonban csak 1773. április 18-án szentelte fel Batthyány Ignác püspök (elődjéhez hasonlóan) páduai szent Antal tiszteletére. A berendezés nagyja 1773-ra készült el, de 1792-ig mondhatni, folyamatosan bővítették. Az egri minoriták gvárdiánjának sokan felrótták, hogy a pazarul kivitelezett, nagy épület sehogy sincs összhangban a rend vállalt szegénységével.

A mennyezet freskóit Reindl Márton pozsonyi festő festette 1769-1770-ben. A főoltár képét 1771-ben Kracker János Lukács festette, a vörös márvány oltárasztalt Szelecky Márton készítette. Szent Antal nagy, deméndi kőből faragott szobrát 1771-ben helyezték el a főhomlokzaton. A szószék asztalosmunkája Benedictus Mönch, azaz Benedek szerzetes, a stukkómárvány Spórer Mihály, a nagy aranyozott dombormű (Keresztelő szent János a pusztában) Móczer József (1792) munkája. Ugyancsak 1792-ben faragták a templomhajó művészi padsorait.

A templomot az 1827-es tűzvész súlyosan megrongálta.