2024. április
H
K
SZ
CS
P
SZ
V
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
| 2024. április 26. péntek,
Ervin napja van 
 |
|
"
Egy cseppnyi őszinte szeretet nemesebb tengernyi tudománynál.''
Diósgyőri Szent Ferenc Római Katolikus
Általános Iskola és Óvoda |
|
| |
|
| |
KÖSZÖNTÉS
A keresztények egymás között a vallásos köszöntéssel nem csak egymást üdvözlik, hanem hitvallást is tesznek. A katolikusok imádságot mondanak: Dicsértessék a Jézus Krisztus! Az illő válasz erre: Mindörökké. Amen.
Főként szerzetes gimnáziumokban végzettek között ismert ennek latin változata is: Laudetur Jesus Christus! A válasz: In aeternum. Amen.
A görög katolikusok ezt a formát használják. Dicsőség Jézus Krisztusnak;a válasz ugyanaz. Szintén náluk: Húsvéti időben: Feltámadt Krisztus! A válasz rá: Valóban feltámadt!
Kívülállóktól nem várják el, hogy a belső köszönésformát alkalmazzák, a visszaköszönés és köszönés napszaknak megfelelően történhet.
Udvariasságból, előzékenységből, helye lehet olyan ember részéről is, ( pl. meghívott politikus, polgármester ) aki nem odatartozásból mondja.
A szentatyával való találkozás pillanatában vagy a tőle való búcsúzáskor - miután a pápa maga is sokszor használja a Katolikus köszöntést- illő olaszul vagy latinul így köszönni: Sia laudato Gesú Cristo! A válasz erre: Semper laudato!. A Pápa halászgyűrűjének csókkal illetése (a szentatya nem igényli). Idősebbek részére a tisztelet kifejezése, a fiatalabbak sokszor elhagyják.
Magasabb rangú egyházi vezető köszöntésekor bevett szokás a máskor is alkalmazott, kissé ünnepi forma, például: Tisztelettel Köszöntöm, Érsek Úr! (Túl hétköznapi, ha valaki ilyenkor jónapot -tal köszön).Mindig kedves és találó érkezéskor valamennyi Egyházhoz tartozó felé az Isten hozta (hozott!) távozáskor az Isten vele!
MEGSZÓLÍTÁS (szóban és írásban)
Egyházi embernek lehet levelet írni, felhívni telefonon, üzenetet hagyni számára vagy névjegy-kártyát átnyújtani, illetve küldeni részére.
Írásban:
Pápa: A Pápa megszólítása szóban és írásban egyaránt: Szentséges Atya ! Ha írunk róla, akkor pl.
Őszentsége azt mondta...
Bíboros: Eminenciás Bíboros Úr
Érsek: Főtisztelendő/ Excellenciás/ Érsek Úr
Püspök: Főtisztelendő/ Excellenciás/ Püspök Úr
Pap (bármely rangú): Főtisztelendő Úr
Kispap vagy diakonus: Tisztelendő Úr, Diakonus Úr
Szóban:
Bíboros: Eminenciás Bíboros úr
Érsek: Excellenciás úr ( nemzetközi életben)/ Érsek úr
Püspök: Excellenciás úr (nemzetközi életben)/ Püspök úr
Pap: Főtisztelendő úr
Kispap vagy diakonus: Tisztelendő úr
KÉZFOGÁS
Az etikett kézfogással kapcsolatos szokásai az egyháziakkal szemben azzal a lényeges különbséggel alakul, hogy míg a világi életben a hölgyek nyújtanak először kezet, addig a felszentelt személyeknek soha, (hölgyeknek sem) nem nyújtanak előre kezet. Ez alól kivétel a Köztársasági Elnök!
A kézfogást "kierőszakolni" neveletlenségre, érzéketlenségre vall.
RANGSOROLÁS
A katolikus egyház rangsorolása saját maga által meghatározott, a hierarchia a következő:
A pápa, bíborosok (kardinálisok),érsekek(metropoliták), az apostoli nunciusok - nálunk és máshol is doyenként a nuncius áll a Diplomáciai testület élén - (címzetes) érsekek, püspökök (megyés és segédpüspök), pap , kispap vagy diakonus. A Nuncius megelőzi az ország minden főpapját, kivéve a bíborosokat.
A rangsoroláson belül ismertek még: a Székesegyházi Káptalan tagjai akiket kanonoknak hívnak, ez magasabb pápai kitüntetést jelent, azonban a kanonok nem jár mindig pápai kitűntetéssel! A káptalan tagjai saját egyházmegyében a bíborosokon és püspökön kívül megelőznek mindenkit.
Akárcsak a protonotárius vagy monsignore. A monsignore megszólítás! Érsekek, püspökök, pápai kitüntetéssel rendelkezők pl. Protonotáriusok, prelátusok megszólítása lehet Monsignore.
Írásban rövídítése név előtt: pl. Mons. Dr. Szabó Tamás püspök, vagy Mons. Dr. Erdős Tamás apostoli protonotárius, vagy Mons. Dr. Kiss János pápai prelátus.
Élnek még a címzetes rangok ilyenek pl:apát,prépost, tiszteletbeli kanonok,tanácsos stb.A valóságos rendi elöljárókat (fő) apátnak, tartományfőnöknek vagy tartományfőnöknőnek(provinciális) hívják.
A papság részét képezik a diakonusok is(a pappá szentelést megelőző fokozattal bíró személyek).
Rendkívüli szolgálatot töltenek be az akolitusok,(az oltár szolgálatára felavatott személyek, előírás szerint ma is csak férfiaknak van fönntartva ez a szolgálat ) és egyházi szolgálatot végeznek a hitoktatók, hittanárok, nővérek, és testvérek is.
Magyarországon használatban vannak még az alábbi címzetes rangok: c.apát, c.prépost. A káptalanokban a valóságos kanonok mellett egyes egyházmegyékbnen tiszteletbebi kanonokat is kineveznek.
Használatos még püspöki ill. érseki tanácsosi cím. Szerzetesek között: novicius( újonc), fogadalmas ( valóságos szerzetes). Egyes szerzetespapokat ( külföldi mintára ) Páternek is neveznek vezetéknév elé: R. P.-t írnak. A görög katolikus plébános neve: parochus.
LITURGIKUS SZERTARTÁSOK
A liturgia (leitourgia) görög eredetű szó, közösségi szolgálatot jelent,
a laosz (= nép) és ergon ( = mű, munka , szolgálat) összetételéből keletkezett.
A liturgia eredetileg a görögöknél olyan cselekményt jelentett, amely nem magánhaszonra, hanem a köz, a nép érdekében történt.
A liturgiát Isten népe, vagyis az Egyház végzi, amikor énekkel, szóval, cselekedettel kifejezi Isten iránti szeretetét és tiszteletét az imádkozásban, áldozatbemutatásban. A liturgia az embereket megszenteli, s nekik kegyelmet közvetít. A liturgia a vallásos élet legfőbb forrása. A kinyilatkoztatott igazságokat úgy tárja elénk, hogy azokat a résztvevő akarati és érzelmi világával is magáévá teszi. Miközben a hívő megmutatja a kötelező hódolatát, szeretetét Istennek, megszentelődik.
Ugyanakkor a liturgia mint szent cselekmény :párbeszéd és életcsere Isten és ember között. A liturgia az egész egyház és minden egyes tagjának ünnepe is.
A liturgiát csak meghatározott helyen és időben végzik: püspöki székesegyházban, a plébániai, apátsági, kolostori templomban, egyházközösségben, családban, csoportban.
A liturgikus cselekmények központja a szentmise(Eucharisztia), minden szentség hozzá van rendelve.
A liturgiához tartoznak a szentelmények és áldások, a zsolozsma (napszakok imádsága), igeliturgiák és körmenetek.
A liturgia alanya Krisztus, aki papi hatalmát az Egyház által gyakorolja.
A liturgia történelmi fejlődésben alakult ki, vannak benne megváltoztathatatlan isteni, és megváltoztatható, emberi eredetű részek.
A liturgia egyházi, mert annak az egyháznak a hivatalos cselekménye, amelyben maga Krisztus van jelen, és közösségalkotó, mert az egyháznak, mint közösségnek a cselekménye.
A liturgia része az Egyház életének, tehát gondoskodni kell arról, hogy az élettel szoros kapcsolatban legyen.A liturgia elemei:
az imádság (fajtái: dicsérő, hálaadó, kérő, engesztelő)
jel, jelképek, (szimbólumok), amelyek a liturgia fontos részét képezik.
A jelek, jelképek (szimbólumok) felsorolásánál megkülönböztetjük:
a kéz jeleit: ( pl: áldó kezek, kiterjesztett kezek, összezárt kezek)
a test jeleit: ( pl: állás, térdelés, leborulás, meghajlás, csók)
jelképeket a természet világából: (víz, tűz, gyertya, olaj, tömjén, só, hamu, kenyér és bor)
jelképeket az emberi kéz alkotásaiból: ( a templomok berendezése, az oltár és felszerelése, keresztelőkút , valamint egyéb tárgyak mint pl. a gyóntatószék )
ÖLTÖZKÖDÉS
Az egyház szertartásainál használt liturgikus öltönyöket két nagy csoportba lehet felosztani:
1. Amelyeket a papság a Szentmise áldozat bemutatása alkalmával visel.
2. Azon egyházi ruhákat öleli fel, amelyeket a papság a Szentmisén kívül végzett szertartásoknál hord.
Az első csoportban a vállkendő, (amictus, humerale), a miseing (alba), az öv (cingulum), a manipulus, (mappula, fanon, mantile), a stóla (oratórium), a misemondóruha (casula) tartoznak. Ezekhez felsorolható a dalmatika és tunicella is , bár ez a szerpapság (diakonus) jellegzetes egyházi öltözete.
A másik csoportba a vecsernyeköpeny, és a karing sorolható.
A leírások szerint az egyházi ruhák az ószövetségi papság öltönyeiből fejlődtek ki. A papság szertartási ruhaszíne jó ideig nem volt szigorúan meghatározva, és csak fehér volt..
Az Egyház liturgikus ruhái részben az ókereszténykori hívek profán öltözeteiből alakultak ki.
Az Ősegyház legrégibb szakaszában úgy az Istentisztelet mint a Szentségek kiszolgáltatásakor egy más, új, vagy tiszta öltözetet használtak.
Az egyháztörténelem az első három századból semmiféle pápai, püspöki vagy zsinati határozatokat nem ismer, amelyek az egyházi liturgikus ruházat mikéntjére vonatkoznának, ezért az első keresztény századok szertartási ruhái nem sokban térnek el a köznapitól. A görög - római világ ünnepi ruházata egy bő redőjű, lefelé csüngő ruhadarab a tóga volt. Csak a germán törzsekkel való érintkezés folytán kezd a rómaiaknál is mindinkább ismertebb lenni a rövidebb és egyúttal szűkebb ruházat, az úgynevezett "germán kabát". A görög - római ruházatokat két nagy csoportra lehet felosztani:
1. Olyanokra, amelyeket alsóruhára lehet felölteni. (pl:tunika, tóga).
2. Olyanokra amelyeket önállóan is lehet viselni. E hétköznapi ruhadarab mellett ünnepi tunikát is hordtak, ez volt a tunika taláris. Anyaga jobb volt, finomabb szövésű, széleit a közhivatalt viselők díszítéssel látták el. Az ókeresztény falfestményeken a pallium és tunika már felismerhető.
Az Egyház 1. Békekorszakának beálltáig (313) a keresztény papságnak nem volt külön szertartási ruházata. A tógával az Ősegyház emlékein nem találkozunk, leggyakrabban a kényelmes palliumot hordták. Az egyházi ruha viselettörténetének 2. Második időszaka 350-től 800-ig, azaz Nagy Károly császár koráig tart. E korszakban alakult ki az egyházi ruházat és különül el már teljesen a világi, profán ruhaviselettől.
A tunica és a felsőruha megmarad, de más ruhadarab is kezd kifejlődni, a dalmatika és a planeta. A manipulus és az orarion is ekkor változik át szertartási ruházattá, és ezen időszak folyamán lesz a pallium a püspökök jellegzetes ruhadarabja. Az Istentisztelet pompájának kifejtése is megkezdődik, e téren különösen Bizánc tűnik ki.E kor liturgikus ruházatáról a 653-ban lezajlott toledói zsinat határozatai is megemlékeznek. Legfontosabb újítás, hogy előírják a mappula, az orarion és a pallium viseletét. Ez a kor, hasonlóan az előzőekhez, kedveli a fehér színt.
3. A harmadik korszakban, amely Nagy Károly császár korától, azaz 800-tól Ince pápa koráig, 1200-ig tart, már teljesen kialakul a már korábban leírt egyházi ruhaviselet.
RÓMAI KATOLIKUS LITURGIKUS SZÍNEK
A liturgikus színek kifejezés a katolikus egyház liturgiájában, elsősorban a szentmisén használatos egyes ruhák – elsősorban a pap stólája és a miseruha –, valamint egyéb textíliák (pl. a kelyhet takaró vélum) színére vonatkozik. Az egyes színek az aktuálisan végzett liturgia jellegére utalnak, elsősorban arra, hogy az egyházi év mely szakaszában járunk, illetve arra, hogy az adott istentiszteleti cselekménynek ki vagy mi a „témája”.
Fehér
A karácsonyi és húsvéti időszak, valamint a másként nem szabályozott főünnepek és ünnepek színe. Ugyancsak fehér színt használnak kisgyermekek temetése során.
Arany
A fehér szín ad libitum (azaz „tetszés szerinti”, korlátlan, bármikor alkalmazható) helyettesítője.
Viola (lila)
A bűnbánat színe, s mint ilyen, a két bűnbánati időszakban, adventben és nagyböjtben használatos. Ugyancsak viola színű stólát hord a pap a közösségi bűnbánati szertartások, ill. az egyéni gyóntatás során. Ugyancsak elterjedt a viola szín használata gyászmisék és temetések alkalmával: a hagyományos fekete szín helyettesítése a bűnbánat színével utalás a halál keresztény szemléletére. Eszerint a halál elsődlegesen nem az elmúlás és a gyász szomorú eseménye, hanem az Istenhez való megérkezés ünnepe, amelynek viszont előfeltétele a bűnöktől való megtisztulás.
Piros
A Szentlélek, valamint – más jelentéskörben – a vértanúság színe. Első jelentésében pünkösdkor, illetve bérmáláskor használatos, második jelentésében a Jézus szenvedésére emlékező két napon: virágvasárnapon és nagypénteken, valamint a vértanú szentek ünnepein és emléknapjain.
Fekete
A halál és a gyász színe, s mint ilyen, gyászmisék és temetések alkalmával használatos. (Vö. fentebb: Viola.)
Zöld
Az évközi idő színe. Hétköznapokon, kiv. főnapokon használják.
Rózsaszín
Az öröm színe, s mint ilyen, két olyan napon használatos, amelynek mondanivalójában az öröm áll. Egyébként mindkettő egy bűnbánati időszak közepére esik: az egyik advent 3. vasárnapja (ún. „Gaudete-vasárnap”), a másik nagyböjt 4. vasárnapja („Laetare-vasárnap”).
Kék
A Szűzanya színe, amely az ő tiszteletére tartott miséken használható ad libitum akkor, ha más szín használata nincs előírva.
Virágok, dekoráció
A rózsa az ókorban a szerelem szimbóluma volt. A görög szépségek a mimózát kedvelték leginkább. A korai keresztény közösségek helytelenítették a rózsa termesztését. Szerintük a virág illata a vágyat
erősíti. Csupán a középkorban fogadták el a rózsát, kinyilatkoztatva, hogy a fehér rózsa Szűz Mária szimbóluma. Gyakran ábrázolták a kis Jézussal, fején rózsakoszorúval, avagy rózsalugasban ülve. A keleti eredetű Rózsafüzér szemei eredetileg összepréselt rózsasziromból készültek. A legenda szerint Szt. Domonkos kapta Máriától az első olvasót, s azóta a Mária-imádságoknál használatos.
A liliom Mária tisztaságát és ártatlanságát jelképezi. Az erkölcsösség és a szemérmesség szimbólumaihoz a XV. században csatlakozott az írisz és a harangvirág is. Abban az időben sok fiatal lány ibolyát tett a hajába szerénysége jeléül. A virágok sokáig nagyon drágák voltak, így csak a nemesek körében jutottak szerephez.A vágott virágok egészen a XIX. század végéig luxusnak számítottak, így szalmavirággal helyettesítették őket.
A templom bejárata, ahol a hívő belép, eszmeileg nagyon fontos, ezért díszítették, és feliratokkal látták el. Az ajtók és a kapuk jelentősége minden korban hangsúlyt kapott a palotaépítkezésnél is. (a kapun Isten neve, vagy valamilyen szimbólum arra utalt, hogy a hely kinek a tulajdona. A kapukat díszítő domborművek is jellegzetesek (oroszlán, Krisztus, arkangyal, baziliszkusz). A színes márványok, a mozaik, az aranyozás alkalmazása különös összhatást eredményezett a keresztény épületekben. A templomdíszítésnél fontos a háttér, a környezet, a színek harmóniája és azok az előírások és hagyományok, amiket ilyenkor alkalmazni szoktak.
A díszítésnél figyelembe veszik az ünnepeket. Évközi vasárnapokon és hétköznapokon a zöld színű virágdíszítést alkalmazzák, pünkösdkor, és a Vértanúk napján a piros színűt.A terem és esetleg az asztali dekoráció összeállításánál alapszabály, hogy színben harmonizáljanak egymással, ne üssék a helység és a bútor alapszíneit(piros, vagy fehér gyertya, piros vagy fehér virág).
Húsvétkor és első áldozáskor a fehér színű virágokkal díszítenek (hortenzia, primula, kála, szegfű , liliom, orgona, labdarózsa, tulipán, gyöngyvirág, írisz,).Kifejezett egyházi ünnepeken, ha a Bíboros vagy nuncius celebrál szokás a sárga-fehér díszítés. Ha egyházi ünnep nemzeti ünneppel esik egybe úgy szokás a piros, fehér, zöld díszítés is. Liliom esetében azonban vegyük ki a belsejét, mert zárt térben az erős illattól sokan rosszul lesznek.
Esküvőre általában a pasztelszínű (barack, rózsaszín, halványsárga, fehér és a krémszínű) virágok kedveltek.
A menyasszonyi csokrok két kedvelt virága, a rózsa és a liliom télen- nyáron kapható.Viszont a tavaszi a hajtott hagymás virágokkal( a tulipán, a frézia, jácint, a boglárka és orgona)vigyázni kell, mert nem bírják a nyári hőséget. A hortenzia is gyönyörű, de kevésbé hosszantartó, kevésbé
szállítható. Korábban menyasszonyi csokrok is készültek művirágból, és természetesen a templomdíszítésnél is alkalmaztak művirágot. Kisebb templomok bejáratát és a padsorokat is fel szokták díszíteni pl: esküvő alkalmával, sőt az ifjú párt a templomból kivonuláskor rózsaszirmokkal,(máshol rizzsel) szórják meg.
A templom díszítésénél figyelembe kell venni a templom méreteit. A kis virágok nem érvényesülnek, messziről alig láthatók. Szép díszítés lehet a kardvirág, a liliom, és a hasonlóan magas , illetve nagy virágú vagy nagy térfogatú növények, mint pl. az orgona.Virágdíszítésnél nagy zöldeket is alkalmazhatunk, mint a pálmalevél. Általában az oltárt, az oda vezető utat, és a padsorokat szokták díszíteni. Karácsonykor karácsonyfát is állítanak, szintén díszítés céljából ezen kívül a szépen feldíszített fa családias hangulatot nyújt. Temetési alkalmakkor a virágdíszítésnél és a koszorú készítésénél a virágkultusz általános szabályait alkalmazzák. A temetés, a gyász nálunk általában összefügg a fekete színnel, de fiatalabb személy temetésénél a pasztellszínű virágokat is alkalmazzák mind a díszítésnél, mind a koszorú készítésénél. Az idősebbeknél többféle variáció létezik, lehet színes, lehet egyszínű is, attól függően, hogy milyen évszakban van e szomorú esemény.
Díszítés nem csak virágokkal történhet, hanem a templomokban elhelyeznek zászlókat is. A zászló nyélhez erősített, különféle szimbolikus ábrázolásokkal díszített szabályos alakú kelmedarab.
Az első ezredfordulótól kezdve a körmeneti kereszt száraira tett szalagokból alakultak ki a templomi körmeneti zászlók, ezért nyelük ma is keresztben végződik. A zászlót a kórus alatt, vagy a hajóban tanácsos elhelyezni, hogy a szertartásokra való szabad rálátást ne akadályozza.
|
Copyright © Diósgyőri Szent Ferenc Római Katolikus Általános Iskola 2024 | FACEBOOK: 
|
|
